Hozzávalók:
2 kg narancs
(tisztított állapotban)
1 db citrom
80 dkg cukor
8 db szegfűszeg
(kb.)
Elkészítés:
A narancs vastag
héjú és lehetőleg édesebb fajta legyen. A gyümölcsöt
vízbe áztatjuk, majd alaposan megsikáljuk.
Héját úgy fejtjük
le, hogy a gyümölcs tetejét és alját kis darabban kivágjuk, a többi héjat a
narancs gerezdjeivel párhuzamosan cikkekbe vágjuk, és a gyümölcsről szépen
leválasztjuk.
A szép, ép
állapotban maradt cikkeket további keskenyebb csíkokra vagdossuk, így éles
késsel könnyen le tudjuk róla választani a fehér, keserű részét. Nem írok
mennyiséget, ez ízlés kérdése is, és türelemé is.
Ezután a
megtisztított csíkokat vékony kis szeletekre vágjuk.
Ha valaki nem
szeretné a héját beletenni, akár ki is maradhat, vagy ha puhábban szereti,
akkor elő lehet főzni valamennyi ideig (kb. 15 perc) annyi vízzel, ami éppen elfedi,
és úgy kell beletenni a többi anyaggal.
Nálam minden
egyszerre kerül az edénybe.
A gyümölcsöt
megtisztítjuk a rátapadt fehér maradványoktól, ha magvai vannak, azokat is
eltávolítjuk. A narancs húsát felkockázzuk, daraboljuk.
Ugyanígy járhatunk
el a citrommal is, bár az egyszerűség kedvéért a héját lereszelhetjük, és a
levét kifacsarhatjuk.
Akkora edényt
fogunk, hogy az anyag kb. egyharmadáig érjen, így nem fog főzés közben
kifröcsögni a forró lekvár.
A feldarabolt
gyümölcsöt elkeverjük a cukorral, másnapig hűvös helyen tartjuk.
Másnapra
rendesen levet enged, feltesszük főzni, és szegfűszeggel ízesítjük.
Az elején időnként
megkevergetve főzzük-sűrítjük.
Amikor már jobban
sűrűsödik, akkor nem árt résen lenni, gyakrabban kavarni, jobban odafigyelni,
nehogy leégjen.
Amikor már elfő
a habos leve, pöfögve bugyog, a főzés vége felé kihalásszuk a szegfűszeget,
esetleg botmixerrel kicsit aprítunk a nagyobb gyümölcsdarabokon (ez ismét ízlés
kérdése, ki mennyire szereti darabosan). Ne vigyük túlzásba a pürésítést, ha
vannak benne héjdarabkák, nem az a cél, hogy egynemű legyen, legfőképpen a héjdarabok
miatt sem, hiszen azok adják meg a pikáns ízét a lekvárnak.
Amikor úgy
látjuk, kellőképpen besűrűsödött, kiskanállal kiszedünk egy tányérra, és ha nem
folyik el, akkor kész a lekvárunk. (Nálam ez 3 kg anyag esetén kb. 35-40 percig
tartott forrástól számítva.)
Tiszta csavaros üvegekbe
töltjük, lezárjuk, és fejtetőre állítjuk őket kb. 10 percre, hogy elkerüljük a
romlását, majd száraz dunsztba tesszük.
A 3 kg-ból 8 db
400 gr űrtartalmú üveggel lett.
Aki
bizalmatlanabb, tartósítószeres megoldást is tudok javasolni úgy, hogy az ne
kerüljön bele a lekvárba.
Celofánnal
(valódi celofánnal, nem befőző fóliával) kötjük le, mégpedig a következőképpen:
a celofán egyik oldalát hirtelen megmártjuk forró vízben, ez az oldala nézzen
lefelé, gumival rögzítjük. A felső száraz oldalát megszórjuk tartósítószerrel.
Egy másik
celofánt szintén vízbe mártunk, ennek a száraz oldala takarja le a
tartósítószert, nedves oldala felfelé nézzen, és ezt is gumival leszorítjuk.
Végül rácsavarozzuk
az üveg tetejét, és száraz dunsztba helyezzük 1-2 napra.
Általában én így
teszem el a lekvárt.
Ha savanyúbb narancsot fogunk ki, akkor a cukor mennyiségét növelhetjük ízlésünknek megfelelően, nekünk édes narancs esetén kilónként 40 dkg cukorral bőven elég édes. Mindenképpen vastag héjú narancsot vásároljunk, ha fel akarjuk használni azt is, hogy a tisztítással ne kelljen kínlódni, vékony héjat nehéz megszabadítani a keserű fehér rétegtől.
Az alábbi képen a gyömbéres sárgarépás változat látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése