2010. május 2., vasárnap

Gesztenyés mézes krémes



Hozzávalók:

Mézes laphoz:

15 dkg porcukor
1 púpozott evőkanál kakaópor
5 dkg vaj
2 evőkanál méz
2 tojás
40 dkg liszt
1 csapott mokkáskanálnyi sütőpor
2 csapott mokkáskanálnyi szódabikarbóna
kevés tej az összeállításhoz, 2-3 evőkanál kb., szükség szerint

Krém:

1 csomag vaníliás pudingpor
3 dl tej
15 dkg cukor
20 dkg szoba hőmérsékletű puha margarin /vaj
50 dkg gesztenye massza
5 cl rum
5 dl tejszín keményre vert habja
1 csapott evőkanál zselatin
5 cl víz

Csokimáz:

10 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
3 enyhén púpozott evőkanál kakaópor
3 evőkanál víz (amennyiben szükségszerű lenne az összeolvasztásnál)

Elkészítés:

A süteményt előző nap kell elkészíteni, mert a mézes lapoknak időre lesz szükségük a töltés után megpuhulni.

A porcukrot elkeverjük a kakaóval, és a vajjal, a mézzel, és a tojásokkal együtt kis lángon, folytonos keveréssel összeolvasztjuk. Az elhivatottabbak ezt gőz felett csinálják, nekem a kis láng is nagyon megfelelt, mindenesetre nem otthagyni, hamar készen van…
Nem kell felforrósítani, elég, ha összeolvadnak a hozzávalók.

A lisztet a sütőporral és a szódabikarbónával elkeverve átszitáljuk, hozzáöntjük a langyosra hűlt mézes masszát. Ha nem hevítettük túl (ami azért is jó, mert ellenkező esetben a méz keserűvé válhat), akkor eleve langyos, és nem kell vele várni sem.

A tésztát kidolgozzuk, amennyiben nehezebben állna össze, óvatosan hozzáadunk egy kis tejet, és sima, egyenletes tésztát gyúrunk belőle. Ha ragadna ( a mézes tészta eleve ragadós kicsit), akkor lisztezzük a munkalapot és a kezünket.
Érdemes először a robotgép dagasztójával dolgozni, így a ragadós időszakában könnyebben boldogunk, majd amikor kellőképpen összeáll, akkor kézzel fejezzük be az összeállítását.

Két egyforma lapot nyújtunk belőle, érdemes már eleve sütőpapíron kinyújtani.
A tepsi hátoldalára fektetve sütjük ki alsó-felső lángon, előmelegített 200 °C –os sütőben kb. 6-8 perc alatt. A sütési idő a sütőtől is függ, de ettől lényegesen több idő nem kell.
A sütésnél vigyázni kell, amikor a szélén látszik a barnulás, akkor már jó, a tészta pedig világos marad. Ha túlsütjük, kiszárad, és a méz miatt keserű ízt kaphat.

A sütés végeztével vigyázva lecsúsztatjuk a papírral együtt a lapot, kemény és törékeny lesz, a töltés után fog megpuhulni másnapra.

A krémhez a pudingot a szokásos módon sűrűre főzzük a tejjel és a cukorral, majd kevergetve kihűtjük teljesen.
A vajat kihabosítjuk, a kihűlt pudingot kanalanként elegyítjük vele, belekeverjük a kis darabokra vagdalt gesztenye masszát, rummal ízesítjük.Jól kikeverjük.

A fél dl vízbe beáztatjuk a zselatint, kis lángon állandó keveréssel áttetszőre feloldjuk. A langyos zselatinhoz 3-4 evőkanálnyi tejszínhabot adunk, elkeverjük, és így adjuk a nagyobb mennyiségű habhoz.
Végül a tejszínhabot óvatosan beleforgatjuk a gesztenyés masszába.
Kiadós mennyiségű krémet kapunk.

Az egyik kihűlt lapot a tepsibe tesszük, rásimítjuk a krémet, befedjük a másik lappal, és hűtőbe tesszük.

A mázhoz az adalékokat összeolvasztjuk kis lángon, állandó keveréssel. Amennyiben szükségesnek ítéljük meg, adunk hozzá egy kis vizet, hogy le ne égessük.
Amikor már nem érezni a cukorszemcséket és egyenletes krémet kaptunk, akkor ráöntjük a tészta tetejére, és gyorsan elsimítjuk.

Megjegyzés:

Az elkészítés nem egy bonyolult dolog, és viszonylag könnyen, nem túl sok idő alatt előállítható, a leírás részletessége ne tartson vissza senkit sem az elkészítéstől.

Viszonylag nagyobb méretű formával készítettem, 24 x 37 cm a mérete.
A tészta így is jó vastag lett. Amennyiben ettől kisebb a tepsi, akkor érdemes levenni a tészta mennyiségéből, vagy pedig 3 lapra sütni, és két rétegben tölteni. Még ezt a méretet is lehetett volna osztani vékonyabbra, de így is finom volt.

A krém mennyisége szerintem ebben az esetben is maradhat, a cél úgyis az, hogy jó vastag legyen.
Eredetileg az volt a szándékom, hogy a tetejére is tejszínhab kerüljön vastagon, csokireszelékkel vagy forgáccsal megszórva. Mivel a tejszínt elhasználtam máshoz, ezért a mázzal oldottam meg.

A süteményt úgy kombináltam össze a szokásos mézes krémes tésztájával, és valamelyik gesztenyés recept krémjével.

Rendkívül kiadós, látványos, kiváló vendégváró.
Nagyon izgultam a végeredményt illetően, de nagy sikere volt a vendégek körében, így bátran merem ajánlani kipróbálásra!

2010. április 7., szerda

Étkezési keményítő


Fotó

Az étkezési keményítőt élelmiszerboltokban tudjuk megvásárolni, dobozos kiszerelésben, por alakban forgalmazzák, többféle márka létezik.

Használhatjuk tésztafélék, sütemények, torták könnyítésére, állaguk javítására, krémek, levesek, mártások sűrítésére, pudingok, desszertek készítésére.

A sütemény tésztája jobban megtartja az állagát, és különösen könnyű és omlós lesz általa.
Általában búza-, kukorica-, vagy burgonyakeményítőt tartalmaz, de létezik rizskeményítő is.

Az étkezési keményítőt a liszttel mindig alaposan el kell keverni, és át kell szitálni!

A tésztafélék minőségének javítására az előírt lisztmennyiség bizonyos hányadát kell, hogy tartalmazza.
A következőképpen arányítsunk tésztafajták esetén:


Kevert tészta: 1/4 rész keményítő és 3/4 rész liszt

Omlós tészta: 1/3 rész keményítő és 2/3 rész liszt

Piskótatészta: 1/3 rész keményítő és 2/3 rész liszt

Zsíros kevert tészta: 3/4 rész keményítő és 1/4 rész liszt

Az olaszok minden liszthez 1/3 részben ajánlják a rizskeményítő használatát.

Az étkezési keményítővel történő sűrítés nagyon könnyű és egyszerű.
Kevés hideg folyadékkal (víz, tej, befőttlé, stb.) simára, csomómentesre keverjük, és állandó, folyamatos keveréssel a sűrítendő, már forró krémhez, folyadékhoz adjuk, majd egyszer még felforraljuk. Hosszabb ideig nem szabad főzni, mert a keményítő hatása csökken.

Süteménykészítés esetén, amennyiben étkezési keményítőt ír elő a recept, és nincs kéznél, helyettesíthetjük pudingporral is, vagy egyszerűen liszttel, emiatt nem kell lemondanunk a sütésről.

Az étkezési keményítőt lisztérzékenyek is használhatják, és egyéb speciális diétába is beépíthető a használata.
Ezt mindig feltünteti a gyártó cég a csomagoláson, áthúzott búzakalász jellel, vagy szöveggel kiírva.
Ilyen pl. Dr. Oetker Gustin és a Haas Étkezési Keményítő.


Fotó

2010. április 5., hétfő

Kijevi krémes



Tészta:

40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
15 dkg cukor
20 dkg margarin (szobahőmérsékletű)
4 tojás sárgája
2-3 evőkanál tejföl

Diós hab:

4 tojás fehérje
15 dkg cukor
25 dkg darált dió

Krém:

2 csomag vanília ízű pudingpor
5 dl tej
25 dkg Ráma margarin
25 dkg cukor

Elkészítés:

A tésztához a sütőporos lisztet a többi adalékkal összekeverjük, és annyi tejfölt adunk hozzá, hogy rugalmasra gyúrható, jól nyújtható tésztát kapjunk.
3 egyforma részre osztjuk.

A diós habhoz a tojások fehérjét felverjük, kanalanként hozzáadva a cukrot kemény habbá verjük, és a végén óvatosan, hogy a habot ne törjük össze, a diót is belekeverjük.

A tésztából az egyik részt kizsírozott, közepes méretű tepsibe nyomkodjuk, tetejére simítjuk a hab 1/3-ad részét. Előmelegített sütőben, 180 °C – on kb. 15-18 perc alatt kisütjük.
A másik két adag tésztát ugyanígy elkészítjük.

A krémhez a pudingport a tejjel és a cukorral sűrűre főzzük, időnként megkevergetve kihűtjük teljesen.
A margarint habosra keverjük, és a hideg pudingos masszát kanalanként hozzáadva sima, egynemű krémet keverünk belőle.

A tésztalapokat megtöltjük a krémmel, mindig a habos rész legyen felül.
A süteményt előző nap érdemes elkészíteni, másnapra érnek össze az ízek, és a tésztalap is megpuhul.

Nagyon kiadós vendégváró sütemény, kb. 7 cm magas lesz megtöltve.
Laktató és finom.
A lapok sütésénél érdemes sütőpapírt használni, könnyebben lehet kivenni a tepsiből. Én kinyújtottam a papíron, és úgy helyeztem bele a tepsibe, nem nyomkodtam a tésztát.
A lap kivételénél és a papír leválasztásánál is óvatosan kell vele bánni, mert törékeny.

Forrás: Ráma karácsonyi receptes füzet

2010. április 3., szombat

Kellemes ünnepeket!


Fotó

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

2010. március 29., hétfő

Mákos meggyes kevert sütemény



Hozzávalók:

15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
7 dkg darált mák
1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
3 tojás
22 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
22 dkg margarin
1 dl tej
25 dkg magozott meggy

Elkészítés:

A lisztet elkeverjük a sütőporral, a mákkal, a fahéjjal és a reszelt citromhéjjal, majd hozzáadjuk a szobahőmérsékletű margarint is.
Belekeverjük a tejet, és a darabolt meggyet.

Egy kisebb, vagy közepes méretű tepsit sütőpapírral bélelünk, belesimítjuk a masszát.
Előmelegített 180 °C-os sütőben sütjük ki kb. 25-30 perc alatt.

Tetejét porcukorral szórjuk meg, vagy csokimázzal vonjuk be.

A meggy mennyiségét kicsit kevésnek találtam, több is mehetne bele. A kisokos szerint, ha lisztben meghempergetjük a meggyet, nem ül le a tészta aljára.
Nekem hol leül, hol nem... Most letelepedett...

2010. március 10., szerda

Kakaós buborék

Hozzávalók:

50 dkg liszt
langyos tej/ vagy víz
3 dkg élesztő
pici cukor és só

Elkészítés:

A sózott, szitált liszthez adjuk a pici cukorral elkevert, 1 dl langyos tejben(vagy vízben) felfuttatott élesztőt.
További tej vagy víz hozzáadásával galuska keménységű tésztát készítünk.
Langyos helyen letakarva 1 órán át kelesztjük.
Forró olajba kis kanállal halmocskákat dobunk, és pirosra sütjük.
Kakaóval elkevert porcukorba hempergetjük.

2010. március 6., szombat

Tepertős pogácsa



Hozzávalók:

50 dkg liszt
5 dkg puha zsír
2-3 dkg élesztő
2.5 - 3 dl tej/ vagy joghurt, kefir
1 tojás
35 dkg darált tepertő
2 csapott (szűken!) evőkanál só
1 mokkáskanál bors

Kenéshez: 1 tojás

Elkészítés:

Az élesztőt kb. 1 dl langyos tejben (amelyben 1 teáskanál cukrot feloldottunk), kevés liszttel meghintve, felfuttatjuk.

A lisztet elkeverjük 1 csapott evőkanál sóval, összegyúrjuk a zsírral, az élesztővel, a tojással és annyi tejjel, hogy közepesen lágy tésztát kapjunk.
Langyos helyen, letakarva pihentetjük 30 percet.

A tésztát kinyújtjuk, és rákenjük egyenletesen az 1 szűk evőkanál sóval és ízlés szerint borssal ízesített tepertőt.
Felcsavarjuk henger-formára, majd a nyújtófával kissé ellapítjuk, és félbehajtva további 30 percet pihentetjük.

Pihentetés után kinyújtjuk, tekerjük, visszahajtjuk. A tekerés, hajtogatás iránya mindig ugyanaz maradjon.
Összesen háromszor ismételjük meg a műveletet, mindig betartva a pihentetés idejét is.

Végül 3 cm vastagságúra nyújtjuk ki, tetejét berácsozzuk, lisztbe mártogatott közepes nagyságú pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk a darabokat nem túl közel egymáshoz, tetejüket felvert tojással megkenjük. A tojásból ne kerüljön a pogácsák oldalára!
A tepsiben is hagyjuk pihenni legalább 15 percet a sütés előtt. Azok lettek a legszebbek, amelyek a legtovább vártak a sorukra kiszaggatva.

Előmelegített, 220 °C – os sütőben sütjük ki kb. 15 perc alatt.
Gyorsan történjen a sütés, mert kiszáradhat a pogácsa!

A pogácsa finom, omlós, réteges, még melegen a legfinomabb, nem lehet abbahagyni az evését!



Ezt a fenti pogácsát most úgy csináltam, hogy este összeállítottam, az első hajtásig megcsináltam, és reggel folytattam.
Vendégeket vártam, és nem lett volna elég időm mindenre, és azt akartam, hogy langyosan kerüljön a vendégek elé a friss sütés, ebéd előtti kis nassolásra.
Nagyon izgultam, hogy milyen lesz, de nem volt semmi probléma, még szebben megkelt, mint előző alkalommal.
A sütő legkisebb állásán belangyosítottam a sütőt, és oda tettem be pihentetésre a hajtogatások között.
A vendégeimnek úgy ízlett, hogy mire ebédre került sor, alig bírtak enni, bár nem ez volt a célom.

Nem szoktam pogácsát sütni, illetve inkább ritkán.
Gyerekkorunkban rengeteget ettünk. A szüleim egy kis vidéki kocsmában dolgoztak, és minden másnap, harmadnap, amikor ők kerültek sorra „szolgálatra”, akkor előtte való este anyám egy hatalmas adag pogácsát sütött, amit másnap hajnaltól a kocsmában árultak.
Hosszú-hosszú éveken keresztül....
Hogy ezt hogyan is győzte energiával, a mai napig sem tudom…

A pogácsa minden darabja elfogyott, sosem maradt belőle. Hatalmasak voltak, mint egy kisebb ököl.
Nem tudtuk mi sem megunni, alig vártuk otthon, hogy kisüljön, tömtük magunkba rendesen. Másnap még uzsonnára is vihettünk belőle az iskolába.
Anyám sosem mérte a hozzávalókat a kelt tésztáknál. Ránézett, és látta az arányokat, érezte a kezével dagasztás közben.
Amikor már nyugdíjas lett, még akkor is hetente egyszer biztos, hogy bedagasztott egy adagra valót, és hipp-hopp kisütötte.

Volt a kelt tészta művésze-díj… vagy valami hasonló….ami a blogosok között keringett. Ez hozzám biztos nem fog eljutni sosem, mert már eleve nem túl gyakori nálam a kelt tészta.
De ha valakinek képzeletben kiosztanám, az anyám lenne, első helyen!
Az ő pogácsáját már sosem fogjuk enni, ha valakinek még süt, akkor az égieknek legfeljebb.
Hogy őszinte legyek, ki is nézném belőle....:-)