Narancslekvár

Gyakorlati tanácsokkal, tapasztalat alapján.

 Hozzávalók:

2 kg narancs (tisztított állapotban)

1 db citrom

80 dkg cukor

8 db szegfűszeg (kb.)

Elkészítés:

 A narancs vastag héjú és lehetőleg édesebb fajta legyen. A gyümölcsöt vízbe áztatjuk, majd alaposan megsikáljuk.

Héját úgy fejtjük le, hogy a gyümölcs tetejét és alját kis darabban kivágjuk, a többi héjat a narancs gerezdjeivel párhuzamosan cikkekbe vágjuk, és a gyümölcsről szépen leválasztjuk. 

A szép, ép állapotban maradt cikkeket további keskenyebb csíkokra vagdossuk, így éles késsel könnyen le tudjuk róla választani a fehér, keserű részét. Nem írok mennyiséget, ez ízlés kérdése is, és türelemé is.

Ezután a megtisztított csíkokat vékony kis szeletekre vágjuk.

Ha valaki nem szeretné a héját beletenni, akár ki is maradhat, vagy ha puhábban szereti, akkor elő lehet főzni valamennyi ideig (kb. 15 perc) annyi vízzel, ami éppen elfedi, és úgy kell beletenni a többi anyaggal.

Nálam minden egyszerre kerül az edénybe.

A gyümölcsöt megtisztítjuk a rátapadt fehér maradványoktól, ha magvai vannak, azokat is eltávolítjuk. A narancs húsát felkockázzuk, daraboljuk.

Ugyanígy járhatunk el a citrommal is, bár az egyszerűség kedvéért a héját lereszelhetjük, és a levét kifacsarhatjuk.

Akkora edényt fogunk, hogy az anyag kb. egyharmadáig érjen, így nem fog főzés közben kifröcsögni a forró lekvár.

A feldarabolt gyümölcsöt elkeverjük a cukorral, másnapig hűvös helyen tartjuk.

Másnapra rendesen levet enged, feltesszük főzni, és szegfűszeggel ízesítjük.

Az elején időnként megkevergetve főzzük-sűrítjük.

Amikor már jobban sűrűsödik, akkor nem árt résen lenni, gyakrabban kavarni, jobban odafigyelni, nehogy leégjen.

Amikor már elfő a habos leve, pöfögve bugyog, a főzés vége felé kihalásszuk a szegfűszeget, esetleg botmixerrel kicsit aprítunk a nagyobb gyümölcsdarabokon (ez ismét ízlés kérdése, ki mennyire szereti darabosan). Ne vigyük túlzásba a pürésítést, ha vannak benne héjdarabkák, nem az a cél, hogy egynemű legyen, legfőképpen a héjdarabok miatt sem, hiszen azok adják meg a pikáns ízét a lekvárnak.

Amikor úgy látjuk, kellőképpen besűrűsödött, kiskanállal kiszedünk egy tányérra, és ha nem folyik el, akkor kész a lekvárunk. (Nálam ez 3 kg anyag esetén kb. 35-40 percig tartott forrástól számítva.)

Tiszta csavaros üvegekbe töltjük, lezárjuk, és fejtetőre állítjuk őket kb. 10 percre, hogy elkerüljük a romlását, majd száraz dunsztba tesszük.

A 3 kg-ból 8 db 400 gr űrtartalmú üveggel lett.

Aki bizalmatlanabb, tartósítószeres megoldást is tudok javasolni úgy, hogy az ne kerüljön bele a lekvárba.

Celofánnal (valódi celofánnal, nem befőző fóliával) kötjük le, mégpedig a következőképpen: a celofán egyik oldalát hirtelen megmártjuk forró vízben, ez az oldala nézzen lefelé, gumival rögzítjük. A felső száraz oldalát megszórjuk tartósítószerrel.

Egy másik celofánt szintén vízbe mártunk, ennek a száraz oldala takarja le a tartósítószert, nedves oldala felfelé nézzen, és ezt is gumival leszorítjuk.

Végül rácsavarozzuk az üveg tetejét, és száraz dunsztba helyezzük 1-2 napra.

Általában én így teszem el a lekvárt.

A narancslekvárt lehet variálni is, pl. egyharmad rész almával, vagy sütőtökkel, vagy finoman reszelt sárgarépával, ki lehet próbálni, nagyon finom lesz! Ízesíthető gyömbérrel, kardamommal, fahéjjal, csillagánizzsal, ízlés szerint.

Ha savanyúbb narancsot fogunk ki, akkor a cukor mennyiségét növelhetjük ízlésünknek megfelelően, nekünk édes narancs esetén kilónként 40 dkg cukorral bőven elég édes. Mindenképpen vastag héjú narancsot vásároljunk, ha fel akarjuk használni azt is, hogy a tisztítással ne kelljen kínlódni, vékony héjat nehéz megszabadítani a keserű fehér rétegtől.

Az alábbi  képen a gyömbéres sárgarépás változat látható.

Birsalmasajt

Hozzávalók:

1 kg birsalma

60-80 dkg cukor (ízlés szerint)

1 citrom

Elkészítése:

A szép érett, sárga héjú gyümölcsről eltávolítjuk a bolyhos réteget, alaposan megmossuk, megtisztítjuk az esetleges barnás, hibás részektől, felnegyedeljük, és kivágjuk a magházát. 

Jó erős, éles késsel kell dolgoznunk, a kemény részek miatt kissé nehéz vele boldogulni.

A kivájt, ép, egészséges magházat külön feltesszük főzni kevés vízben. (Ez el is maradhat.)

Hibátlan bevonatú, vagy rozsdamentes edénybe tesszük a darabolt gyümölcsöt, ráfacsarjuk a citromlevet, kevés vizet adunk hozzá, majd puhára főzzük, időnként megkevergetve. Botmixerrel pürésítjük, és hozzászűrjük a magházak levét is.

Beleszórjuk a cukrot (nálam 60 dkg volt kilónként, a tisztított gyümölcs mennyiségéhez lett arányítva), ismét felforraljuk, és addig főzzük, míg egynemű, sűrű, krémes állagot nyerünk.

Ízesíthetjük őrölt fahéjjal és szegfűszeggel.

Fakanállal kevergetni kell állandóan, mert amikor már jól felforrósodik és sűrűsödik, akkor pöfögni, bugyborékolni fog a massza, ezért vigyázzunk a kezünkre!

Amikor kellőképpen besűrűsödött a massza és készen vagyunk a főzéssel, sütőpapírral vagy zsírpapírral bélelt lapos tálcára, tepsibe simítjuk. 

Díszíthetjük pörkölt diószemekkel, vagy mandulával is.

Amikor teljesen kihűl és megdermed, felcsíkozhatjuk, vagy feldarabolhatjuk tetszés szerinti kockákra, és cukorban megforgathatjuk.

Ha van alkalmas hűvös, száraz helyünk, levegőn is hagyhatjuk 2-3 hétig, hogy kiszáradjon. Időnként meg kell forgatni, hogy minden oldalán egyformán szikkadjon. Majd sütőpapírba/zsírpapírba, vagy celofánba csomagolva sokáig tárolhatjuk, akár hosszú hónapokon keresztül is. Így elcsomagolva hűtőben is tarthatjuk, hogy hideg helyen legyen.
Ízléses formákba, pl. őzgerincformába is önthetjük, előtte hideg vízzel kell a formát kiöblíteni.

Tulajdonképpen miután kihűlt, azonnal fogyasztható. 
Igazi ünnepi csemege, akár karácsonyi ajándékba is adható szépen átkötött, dekoratív csomagolásban.

 Fotó forrás ITT.

A birsalmát októberben szedik a fáról, akkor még általában inkább zöld a héja, utóéréssel érik be teljesen, akár hetekig is eltarthat, míg teljesen beérik. Régen faluhelyen szinte minden háznál volt birsalmafa (nálunk is), és a hatalmas, gyönyörű, hibátlan gyümölcsöket a fűtetlen „tisztaszobában” tartották fenn a szekrény tetején, egymástól távolabbra, hogy ne érjenek össze a gyümölcsök. Ilyenkor az egész szobát bejárta a birs finom illata, olyan volt, mint egy természetes légfrissítő.

Én nyersen is szerettem, amikor már teljesen beérett, jó erős fogak kellenek hozzá, -akkor még olyanok voltak :-),- és ami azt illeti, eléggé fojtós, száraz, nehezen nyelhető, nem egy lédús gyümölcs. :-)

A birsalma felhasználása (Wikipédia):

Termése nyersen kellemesen édeskés, savanykás ízű. A legfinomabb almabor készíthető belőle. Kemény állaga miatt több munkaráfordítást igényel a tisztítása, darabolása és a préselése is, ezért kevesebben vállalkoznak rá.
Fogyasztható azonban megsütve is, de készítenek belőle gyümölcslevet, gyümölcszselét, befőttet, kompótot, gyümölcslevest, kandírozzák. Megfőzött gyümölcshúsa alkalmas likőrök, lekvárok, húsételek ízesítésére. Savanyított káposzta eltevésénél aromaanyagként használható. Kellemes illata miatt falusi lakások hagyományos illatosító szere.
Termése pektinben gazdag, nyákoldó hatású. Természetes pektinforrásnak is használják.
A népi gyógyászat egész magvait köhögéscsillapítóként, enyhe hashajtóként alkalmazza. Kenőcsökben repedezett bőr, égési sérülések, felfekvések, aranyér kezelésére használatos, a kozmetikában kenőcsalapanyag. Nyálka- és cserzőanyagokban gazdag leve a száj és a garat enyhébb gyulladásos megbetegedéseinek, bélproblémáknak ellenszere.

És nem egy wikis információ: fele-fele arányban (alma/birs) nagyon finom pálinka készíthető belőle.

Lekvárfőzés - Narancsos őszibarack lekvár

Hozzávalók 3 kg tisztított, nyers alapanyaghoz: őszibarack, 1 db citrom, 3 db nagyobb narancs, 75 dkg cukor.

Továbbá:

hagyományos celofán papír (nem műanyag befőző fólia!)

szalicil vagy nátrium- benzoát (nem kerül bele a lekvárba!)

Elkészítése:

A barackot meghámozzuk, kimagozzuk, a citrom levével megöntözzük, hogy ne barnuljon. Hozzáadjuk a tisztított, feldarabolt narancshúst, és a citrom és egy narancs vékonyra szelt, apróra vagdalt héját, ügyelve arra, hogy a héj alatti fehér rész ne kerüljön bele (zöldséghámozóval a legkönnyebb elvégezni).

Lehetőleg egy vastag falú, magasabb, széles aljú, ép zománcozású edénybe tesszük az anyagokat, és addig főzzük, míg el nem fő a habja.

Az elején nem kell állandóan kevergetni, amikor már kezd elfőni a leve, és eltűnik lassan a habja, akkor már állandó kavarást igényel.

Kicsit át is lehet bot turmix segítségével turmixolni, hogy a nagyobb darabokat összezúzzuk.

Akkor jó a lekvár állaga, amikor teljesen besűrűsödik, kis bugyogó kráterek lesznek benne, amelyek már akár ki is fröcsöghetnek, ezért vigyázzunk, ne szerezzünk égési sérüléseket.

Ilyenkor a felülete is selymes fényű a masszának.

A kész lekvárt tisztára mosott, előzőleg kiforrázott (vagy más módon csírátlanított) üvegekbe töltjük.

Tartósítása:

Az üvegek lekötéséhez valódi celofán papírt használjunk.

A celofánt cellulózból (szerves növényi anyag) gyártják, hártyavékonyságú lap, amely a víztől megpuhul.

Az előzőleg méretre szabott celofán egyik oldalát felforralt, forró vízzel megnedvesítve az üvegre borítjuk, száraz tetejét megszórjuk egy késhegynyi tartósítószerrel.

A másik celofánt szintén megvizezve úgy tesszük rá, hogy a száraz rész lefelé, a vizes felület felfelé nézzen.

Két gumigyűrűvel leszorítjuk. (Én csavaros tetővel is lezárom, ha van az üveghez).

Száraz dunsztban hagyjuk teljesen kihűlni.

Ezzel a módszerrel nem kerül tartósítószer a lekvárba, és nem érintkezik vele közvetlenül, mégis elkerülhetjük azt, hogy a penészgombák életre keljenek.

A módszert Bokor Katalin természetgyógyász „Befőzés cukor nélkül?” című könyvében (kiadva 1997-ben) olvastam, azóta használom, és mindig nagyszerűen beválik, semmi nem romlik meg.

Ő minimális mennyiségű mézet használ cukor helyett a lekvárfőzésnél. 

Ebben az esetben a jól összezúzott gyümölcsöt a kellő sűrűségig főzzük, és csak az utolsó 4-5 percben ízesítjük kevés mézzel, és még pár percig forraljuk.  

Ami miatt felkerült a blogra ez a bejegyzés, az maga a tartósítás módja, amit szerettem volna azokkal megosztani, akik nem ismerik a módszert, - ők sajnos elég sokan vannak.

Legfőképpen azért gondolom ezt, mert lassan felnő egy generáció úgy, hogy meg vannak győződve arról, hogy dzsemfix és egyéb társai nélkül nem is főzhető már lekvár.

Biztosan megvannak a kényelmi szempontjai ezeknek a készítményeknek, de ha választhatok, inkább ott állok és kavargatom, míg valóban olyan lekvár nem lesz belőle, amit lekvárnak nevezünk a hagyományos értelemben.

Azt a fajta zselésített állagot, amit ezekkel a készítményekkel érünk el, bármelyik gyári készítmény is vissza tudja adni, és akkor nem beszélhetünk teljesen vegyszermentes változatról (szerintem).

Visszatérve a tartósításhoz, használhatjuk minden olyan készítménynél, ahol tartósítószert használnánk. Befőttek, ivólevek, zöldségek, stb.

Befőtteket minimális édesítéssel így tehetünk el:

Egy 6-8 literes fazekat jó félig töltünk vízzel, 50 dkg mézzel felforraljuk.

A tisztított gyümölcsöt beletesszük, amikor ismét felforr, párszor megkavarjuk, és amikor kezd puhulni, üvegekbe szedjük, és az ismertetett módszerrel lezárjuk.

Ha nem elég édes, fogyasztáskor utólag lehet mézzel édesíteni ízlés szerint, ezt a lekvárnál is megtehetjük, ha kevés mézzel készül.

Száraz dunsztban hűl ki, mielőtt a polcra tennénk a végső helyére.

Bízom benne, hogy tudtam segíteni!:-)

Narancsos omlós keksz

Hozzávalók:

1 db narancs reszelt héja
2-3 evőkanál narancslé
5 dkg cukrozott narancshéj
25 dkg lágy vaj / margarin
20 dkg porcukor
2 tojás sárgája
1 tojás
50 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
pici só


Töltelék:

15 – 20 dkg narancsdzsem

Elkészítés:

A vajat keverjük habosra a cukorral.
Adjuk hozzá a reszelt és az aprított cukrozott narancshéjat, a tojás sárgákat és a tojást. Végül dolgozzuk bele a sütőporos lisztet, narancslevet.
Formázzunk belőle cipót, fóliába csomagolva hideg helyen pihentessük egy éjszakán át.

A tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagságúra, szaggassuk ki tetszőleges formával.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgassuk őket, és előmelegített 180 °C – os sütőben süssük ki 8-10 perc alatt.

Két-két lapocskát lekvárral töltsünk meg, a sütemények tetejét vaníliás porcukorral szórjuk meg.
Jól záródó fém-vagy műanyag dobozban két-három hétig is eltartható a sütemény.

A receptet egy régi Nők Lapjában találtam, az eredeti leírás a következőket javasolja a töltelékhez:

15 dkg őszibaracklekvár
2 evőkanál őszibaracklikőr
2 csepp zöld ételfesték
15 dkg málna-, vagy ribizlilekvár
2 evőkanál málnaszörp
15 dkg sárgabaracklekvár
2 evőkanál barackpálinka
5 dkg vaníliás cukor

Három külön edényben 1-1 percig forrósítsuk az őszibaracklekvárt az őszibarack likőrrel és az ételfestékkel, a málna-, vagy ribizlilekvárt a málnaszörppel, a sárgabaracklekvárt a barackpálinkával.
Szitakanálban törjük át mindegyiket, majd hagyjuk kissé hűlni.
A felső lapokat szórjuk meg vastagon vaníliás porcukorral.
Az alsó lapokat lakvárral kenjük meg, tetejükre a cukrozott lapocskák kerülnek.

Kb. 60 darab lesz belőle, nem számoltam, nálunk menet közben is fogyott.
Nagyon finom, tudom ajánlani!!!

Nálam házilag készült narancsdzsem a töltelék, beírom a receptjét, hátha valakit érdekel.



Narancsdzsem:

2 kg narancsot alaposan megsikálunk, a héját vékonyan levágjuk, vékony szeletekre vagdossuk. A héja alatti fehér részt lehántjuk, a narancsszeleteket felvagdossuk, a magokat kiszedegetjük.
1 citromot szintén ugyanígy előkészítünk, a naranccsal elkeverjük, felöntjük annyi vízzel, hogy pont ellepje, és megfőzzük. Az elpárolgott vizet menet közben pótoljuk.
Amikor a gyümölcsök héja teljesen megpuhul, hozzáadunk 1.2 kg cukrot, és időnként megkevergetve lassú tűzön addig forraljuk, míg jól besűrűsödik.
Üvegekbe töltjük, pici tartósítószert teszünk a tetejére (tartósítószerrel elkevert vízbe mártott fóliával lekötjük), és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Ez a recept a Mini Magyar Konyhában jelent meg.
A főzési időre a cukorral együtt 15-20 percet ír, de több kellett ahhoz, hogy jól besűrűsödjön, nem emlékszem mennyire, még tavasszal készítettem.
Azóta nagyon-nagyon finomra érlelődött, és most eljött a rendkívüli alkalom, hogy felhasználásra kerüljön...