Almás pite (kelt tésztával)

Hozzávalók a tésztához:

40 dkg liszt
½ citrom reszelt héja
1 tojás
15 dkg zsír / vagy vaj
2 dkg élesztő
1 evőkanál cukor
kevés só
tej - igény szerint

Töltelék:

1 kg alma
1 citrom leve
ízlés szerint cukor, őrölt fahéj

Töltelék alá: zsemlemorzsa
Kenéshez: 1 tojás

Elkészítés:

Az élesztőt felfuttatjuk egy kávéskanálnyi cukorral megédesített langyos tejben.

A sóval elkevert lisztet elmorzsoljuk a zsiradékkal, hozzáadjuk a cukrot, a tojást, a citromhéjat, a felfutott élesztőt, és annyi tejet, hogy lágyabb kalácstésztát kapjunk.

Letakarva megkelesztjük, majd lisztezett felületen két, közepes méretű tepsinek megfelelő (kb. 37x22) lapot nyújtunk ki belőle.

Az alsó lapot kikent, liszttel meghintett tepsibe fektetjük, morzsával megszórjuk, és az ízesített almareszeléket rásimítjuk.
Finomabb lesz, ha előtte az almareszeléket megpároltuk, és miután valamelyest kihűlt, akkor töltjük meg az édesített és fahéjas töltelékkel a tésztát.

A másik lappal betakarjuk, felvert tojással megkenjük, villával megszurkáljuk a tepsi aljáig, és előmelegített, közepes hőfokú, kb. 180 C°- os sütőben szép pirosra sütjük 35-40 perc alatt.

Az alma mennyisége nálam jóval több, tisztított állapotban lett 1.5 kg, ugyanis az a szólás-mondás járja ez ügyben, hogy úgy jó, ha "lelke" van a süteménynek.

Ha tojás-szűkében vagyunk, úgy is jó, ha a tojás sárgája kerül a tésztába, a fehérje kerül a tetejére.

Az igazsághoz tartozik, hogy most a tojást teljes egészében kifelejtettem a tésztából, ugyanis kocsonyafőzés közben készítettem, és a figyelmem kissé megoszlott.
A lényeg, hogy hiányát nem lehet rajta észrevenni.

Egyébként a valódi kedvencem, amelyik dobogós helyen áll évtizedek óta:
az almás pite omlós tésztával.
Régebben rengeteg alkalommal készült nálam, mivel ősszel megvettük az almát, és amelyik a tárolást nem úgy bírta, hamarosan almás pitében végezte.
Azóta több minden változott errefelé, egyrészt, jóval kevesebb almát tárolok, másrészt az ára is más lett, és az áráért megfontolom, mi készüljön belőle.
Persze hiába van kigyűjtve nálam a jó ég tudja hányféle recept almával, a vége mindig az, hogy „de jó lenne egy jó kis pitét enni belőle…!”
Arról ne is beszéljek, hogy a blog miatt olyan dolgokat szeretnék sütni, amelyik még nincs fenn, így aztán a kedvenceink folyton folyvást háttérbe szorulnak, így van ez az almás pitével is.
Ha valaki reklamál emiatt a családban saját kedvenc süteményét emlegetve, elég hamar lezárom az ügyet, hogy az már volt nálunk... :-)